éjjel életünk álmodom
nappal álmainkat élem
mélység ásít talpunk alatt
összebújva nyárban télben

ülünk a sziklán mint egykor
a szél az arcunkba nevet
boleród szárnya betakar
egy ér lüktet vállad felett

szemünkben örvénylik a fény
nem ér fel hozzánk semmi lárma
csillag jégkockákra töltünk
alkonyt hajnalt egy pohárba