haláltangót táncol minden ami él
szemed héja lebben mint száraz levél
elárulja magát minden gondolat
s parázsként izzik fel a csont alatt

minden dolog mélyen rejti önmagát
mint kövekben búvó tizennégy karát
kimos az idő pár csillogó rögöt
elcsobog a lényeg szitája között

és a perc eloldja harangkötelét
a múlt küldi fehér zászlós követét
szemcsés ködbe halványulnak a sorok
sivatagnyi csend pergő aranyhomok

haláltangót táncol minden gondolat
szemed héja lebben fel a csont alatt
elárulja magát minden ami él
s parázsként izzik mint száraz levél

minden dolog mélyén tizennégy karát
elcsobog a lényeg rejti önmagát
kimos az idő majd szitája között
mint kövekben búvó csillogó rögöt

és a múlt eloldja harangkötelét
a perc küldi fehér zászlós követét
szemcsés köd a csend pergő aranyhomok
sivatagnyi halvány hallgatag sorok