Sárgul a daktilus, csűrben a búza,
hervad az estike, libben a blúza;
szállna a vers, de a ríme lehúzza…
Északi fényt süt a szemre a hályog…
látod amottan a téli világot?
Szürkül a színarany, csillog a bádog.
Billen a mérleg, a tartam a forma
lába közé les… hibátlan a torna,
csak keserű a bor, édes a torma.
Láncon a táltos, a szárnyain kevlár,
fortyog a láva, az éteri lekvár,
elfut a perc, de az illata megvár.
Ifjú szívemben a lángsugarú nyár…
j’ai oublié tous les monstres de mes cauchemars:
open a door for a chance that is gone far.