tél jön macbethi sötét
pengeként villog a Nap
bőrömbe égő sörét
börtönrács fénysugarak

rabodként lettem szabad
ikersorsú idegen
szerelmem és barátom
anyám testvérem gyermekem

Te egyetlen menedék
futok Hozzád a téren át
bokámnál ugat a szél
nyájba gyűjti a halált

érted ég minden sejtem
testem morajló máglya
hiányod rámtekeredik
fogait szívembe vágja