én a premissza, te a konklúzió,
én a mélység, te a viadukt;
én a mindent elemésztő máglya,
te a szikra, ha a tűz kialudt.
enyém az izom, de tiéd a páncél,
az én karom felráz, a tiéd elringat;
meddig zabálja a sistergő csillag
kettéhasadt szívatomjainkat?